fbpx

Miért foglalkoznak a nők a szépségápolással

0 301

Úgy nőttem fel, hogy anyukám minden hónapban egyszer elment fodrászhoz, kozmetikushoz és manikűröshöz. Ha meg valami alkalom is becsúszott, akkor az ünnepi öltözék kötelező kelléke volt az új frizura és az új smink.

Imádtam, ha magával vitt, és hosszas könyörgések árán esetleg én is kaphattam valamit a nőknek való kezelések közül. Ez általában kimerült egy halvány rózsaszín körömlakkban. (Pedig mindig sötétlilát szerettem volna!) Viszont mindig is érdekelt, hogy mi a hajtóerő? Nem voltunk gazdagok – és egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy az anyukámnak más dolga sem volt, mint a külsejével törődni. Pont ellenkezőleg: általában munka előtt vagy munka után, késő este ment ezekre a kis szeánszokra, ahogy ő nevezte.

Gyerek fejjel nem igazán értettem a lényegét. Azt azonban mindig láttam rajta, hogy feltöltődve ért haza. Egy kozmetikai kezelés után nemcsak a ráncai, de az idegei is kisimultak. És itt kezdődik a lényeg. A szépségápolás nem merül ki a külcsín tatarozásában. Főleg nem összetévesztendő a mai kor szépségipari gépezetével.

Azzal a rettenetesen aljas biznisszel, ami nők (és férfiak) millióit teszi önmaguk karikatúrájává. Arra sarkallja a trendkövető népet, hogy költsenek havi szinten tízezreket (vagy még többet), és ne vegyék számításba az adottságaikat. Elég a divatdiktátorok által kikiáltott “trend”. Jelentsen ez póthajat, boszorkányokat megszégyenítő karmokat, túlméretezett műszempillát vagy esetleg sablonszerű sminktetoválást. Lehetőleg valami olyat, amit ha túlzásba viszel, akkor egyrészt nevetséges leszel, másrészt visszafordíthatatlan károkat okoz a testednek.

Nyilván itt lehet azzal védekezni, hogy a te tested, a te életed, azt csinálsz vele, amit csak szeretnél. Ez így is van. Ha valaki ezt szeretné, hát csak rajta! De tényleg ő szeretné ezt, vagy csak átmosták az agyát a reklámok és az Insta celebek?

Igényesség vagy felszínesség?

Fontos tisztázni, hogy a szépségipar bűvkörébe került áldozatok – a 21. századi felcicomázott vámpírok – nem összekeverendőek a külsejükre adó hölgyekkel! A nőkkel, akik ápolják a testüket és ezzel a lelküket is. A szépségápolás egy igazi nőnek nem más, mint a lélek simogatása. A haj, a bőr, a kezek és a lábak rendbetétele csak a folyamat része – nem az esszenciája.

A nők nem azért járnak fodrászhoz, kozmetikushoz és manikűröshöz, hogy jó frizurájuk, szép bőrük és ápolt kezük legyen. Ez csak a látszat. Vagy mondhatom úgy is, hogy egy járulékos haszon. A nők igazából azért veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, hogy kiönthessék a lelküket. Hogy legyen egy ember, aki empátiával, megértéssel fordul feléjük. Legyen valaki, aki átéléssel hallgatja őket.

Esetlegesen tanáccsal és bátorító szavakkal szolgál. Valaki, akit jól ismernek, de mégsem része a magánéletüknek. Nem fogja a fejükre olvasni a hibáikat – már csak a saját anyagi haszna miatt sem – ellenben kivétel nélkül mindent meghallgat. És ha valódi szakember, akkor ténylegesen hallgat, és soha, semmilyen körülmények között nem ad tovább semmit. Ez aranyszabály.

Forrás: SHE