fbpx

“Én sosem akarok gyereket!” – Megfontolt döntés, vagy hirtelen felindulás?

0 550

Manapság egyre több nő mondja ki: ő bizony sosem akar gyereket. Nem érzi ugyanis úgy, hogy a családalapítás, mint tevékenység összefüggésben áll a nőiességgel, vagy a boldogsággal. Egész egyszerűen nem szereti a gyerekeket, és semmiféle vágy, vagy anyai ösztön nincs benne. Meglepő, de ezen nők annyira sokan vannak, hogy már egy Facebook csoportjuk is van, Gyermekmentes övezet néven.

 

Bár a csoportban a posztok egy része már gyakran átcsap tömény rosszindulatba, maga a döntést, hogy akar-e családot, bárkinek joga van meghozni. Persze benne van a pakliban, hogy később, amikor már esetleg túl késő is, az ember megbánja, hogy sosem alapított családot. De önmagában ezen döntés meghozataláért nyilván nem lehet senkit elítélni.

 

Na de mi áll e mögött a drasztikus döntés mögött? Mi vesz rá egy felnőtt, döntésképes nőt arra, hogy azt mondja: sosem szeretne gyereket?

 

A válasz egyszerű: maga a tény, hogy megteheti.

Hiszen, ha belegondolunk nem is olyan réggel ezelőttig ez teljes mértékben elképzelhetetlen lett volna. Hogy egy felnőtt, egészséges nő azt merje mondani, hogy márpedig ő nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy családot alapítson, kettő évtizeddel ezelőtt még totális botrány lett volna.

Hiszen ez volt egy nő dolga, ezért harcolnak a feministák a női jogokért, és bizony a világ sok más táján még ma, 2019-ben is ez a nő egyetlen dolga: szülni.

És persze ha valaki vágyik a szülésre, és gyermeket szeretne, és ezért boldogan háttérbe helyezi a karrierjét (és egy kicsit saját magát), azzal sincs semmi probléma. És valóban erősen túlzásba esnek a “Gyermekmentes övezet” gyermekellenes tagjai, amikor az ilyen nők gondolkodásmódját bírálják.

 

Túlzásba esnek viszont azon nők (és férfiak) is, akik azokat a nőket (és férfiakat) bírálják, akik egészen egyszerűen úgy döntenek: nekem nincs szükségem családra ahhoz, hogy kiteljesüljek.

 

És, hogy vajon ez változni fog-e az adott egyénben? Ezt képtelenség megmondani. És ha esetleg már későn bánja meg ezen döntését, az elég nagy probléma is, hiszen 45 évesen például már nem kifejezetten tanácsos gyermeket vállalni, pláne ennél idősebben.

Itt csak egyénileg adható válaszok vannak, viszont ha körbenézünk kicsit, mindannyiunknak van a közvetett, vagy közvetlen környezetében (vagy legalábbis a metrón utazva látott már ilyet) olyan szülő, akinek baromira nem lett volna szabad magára vennie ezt a feladatot. Mert nem is akarta, nem is élvezi, nincs is benne a szeretetnek még a legapróbb nyoma sem. És az egyetlen dolog, amit az ilyen szülő hátrahagy maga után az egy sérült, szeretethiányos, összetört felnőtt. És talán csak az kellett volna, hogy ezek a nők és férfiak is tudják, joguk van nem szülni.

Szólj hozzá