fbpx

Hatalmat és rettegést érzel, ha az életedről döntesz

0 505

Mi határozzuk meg a lehetőségeinket, vagy a lehetőségeink formálnak bennünket? Irányíthatjuk a sorsunkat a döntéseink alapján, vagy minden meg van írva a csillagokban, és tetten érhetőek a tenyerünk kanyargós térképén?

J.K. Rowling méltán híres bölcse, Albus Dumbledore azt mondta Harry Potternek: “A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.” Nos, ha hihetünk az agg professzornak, a varázslat bennünk lakozik. Mi birtokoljuk a megoldóképletet az ördöglakathoz.

A döntések kapcsán eszembe jutott az a könyv, amit kisiskolás koromban kaptam a szüleimtől. Akkortájt javíthatatlan szerelmese voltam a Disney-meséknek. Ez a könyv azonban más volt, mint a többi. Nem annyi volt a feladat, hogy elolvassam a decens sorokba foglalt klasszikus mesét. A vékony kötetnek ugyan Hófehérke hősei szerepeltek a borítóján, de a gyomrában rejtőző történet – mint később kiderült -, még törpéket is csupán nyomokban tartalmazott. Ennek a kalandnak én voltam a szerkesztője. A kreatív képességfejlesztő lényege az volt, hogy Hófehérke bőrébe kellett bújni, jobban mondva, döntéseket hozni helyette.

Itt a kulcsszó: helyette. Sokkal felszabadítóbb volt így. Jó húsz évvel később is fel tudom idézni a bizsergető érzést, amit ez a tudat ébresztett bennem. A teremtés, a hatalom szikrája, amely ott szunnyad mindannyiunkban.

De a pozitív stressz mellé sátrat vert bennem annak ikertestvére, a rettegés is. A felelősség előfutára. Mi lesz, ha rosszat választok? Az életben is visszalapozhatok majd az előző oldalra, hogy más útra lépjek? Mi történt volna, ha a másik irányba fordulok?

Az említett könyv kiadása az 1990-es évekre datálható – amikor egyébként is jelentős társadalmi változások zajlottak az országban. A mű címe: Hófehérke az Elvarázsolt Rengetegben. Mai fejjel, tapasztalatokkal gazdagodva azt gondolom, hogy minden találgatásra tett kísérlet kétes kimenetelű, ameddig közeli viszonyba nem kerülünk egy rejtélyes személlyel. Önmagunkkal. Ahhoz pedig, hogy el ne vesszünk a lehetőségek pókhálójában, három nagyon erős tartóoszlopra van szükségünk.

Ez a triász: önismeret, tudatosság, nyitottság. Ha megtanuljuk kellő önértékeléssel felszerelkezve kinyitni az ajtót, amit az élet mutat számunkra, akkor a legrosszabb esetben is egy tapasztalattal lehetünk gazdagabbak. Ha pedig sok ilyen szituációban megmérettetjük magunkat, akkor már nem kell attól rettegnünk, hogy rossz utat választunk.

Kísérletező kedvűeknek jó szívvel ajánlom az Elvarázsolt Rengetegben töltött bolyongást, azzal az üzenettel kiegészülve, hogy “Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.” Mert elsősorban mindig a tettekben tükröződik, hogy hova, kivé fejlődünk az életben. Az önismeret legalább olyan makrancos jószág, mint a bátorság. Egyik sem adja egykönnyen magát. De ha sokszor megmérkőzünk velük, akkor – mint egy kiadós sportolás után – “megizmosodunk”. Nagy katasztrófa-e, ha mégis kudarcot vallunk? Minden azon áll vagy bukik, hogy miként tudunk építkezni a szerzett tapasztalatokból.

Forrás: SHE

Szólj hozzá