fbpx

Nincs olyan, hogy “női munka” vagy “férfi munka”

0 229

Női taxisofőr, trolivezető, villanyszerelő, ács, tűzoltó, rendőr, katona vagy pilóta: miért kérdés?

Egy olyan világban élünk, ahol szerencsére már senki nem lepődik meg, ha nő vezeti a taxit, a villamost vagy a repülőt. Mosolygunk egyet, kihúzzuk magunkat, és azt gondoljuk, de jó, ilyet is lehet! Összekacsintunk esetleg.

Akkor mégis mi a baj?

Van egy gyerekkönyv, nálunk most ez van épp porondon reggel, délben és este is, amolyan kis ismeretterjesztő, ami az óriási munkagépekről szól és az építkezéstől! S hogy kik dolgoznak az építkezésen? Megtudhatjuk. A kőműves (férfi), az ács (férfi), a vízvezeték szerelő (férfi), az asztalos (férfi), a villanyszerelő (férfi), a burkoló (férfi) és kertépítő (nő).

Valószínűleg ha mind férfi lett volna, a kertépítő is, akkor fel sem tűnik, de így! Hogyan várjam el a fiúgyermekemtől, hogy ne legyen kirekesztő és ne sémákban, előre gyártott panelekben gondolkodjon csak, ha egyszer már négyéves korában arra tanítom, hogy a házat a férfiak építik, mialatt a nők kapirgálnak a kertben? Miért nem lehetett női építészt, vagy legalább egy nyamvadt szoknyás szobafestőt belerajzolni a könyvbe? Át kéne nevezni ismeretterjesztő gyerekkönyvről ismeretszűkítővé, kis felfedezők helyett pedig szerintem inkább kis sztereotípiagyártóknak szól.

Tegyünk ellene!

Utánajártunk, mégis mit tehetnénk annak érdekében, hogy olyan felnőtt váljon gyermekünkből, aki már nem fog ehhez hasonló könyveket írni vagy rajzolni.

Először is, ne rendelgessünk ész nélkül könyveket a gyerekeknek, hiszen sosem tudhatunk pontosan mi található bennük, s adott esetben egy nem jól átgondolt fércművel többet ártunk, mint használunk a kis felfedezőknek. Szánjuk rá szépen az időt, vándoroljunk el a könyvesboltba és legalább lapozzuk át a megvásárolni kívánt terméket.

Sose halljon minket mások felett ítélkezni, pláne egy másik nő felett. Tanítsuk inkább meg neki, milyen nemes dolog az elfogadás: Igen, furcsa, hogy így csinálja, de ha neki így esik jól, akkor mi ilyennek fogadjuk el!

Nem baj, ha nem űzünk férfias foglalkozást, mutassuk meg, hogy képesek vagyunk mindent elvégezni a ház körül. Ha nem tiltja semmi, nyugodtan cipeljük mi haza a hatos pakk ásványvizet, tegyük fel az üres bőröndöt a galéria tetejére, és ürítsük ki a porzsákot. Cserébe apa is mosogathat, teregethet, és elkészítheti a kislányok frizuráját. Nincs olyan, hogy női munka, vagy férfi munka, csak munka van.

Járjunk el családostul „tipikus női” illetve „tipikus férfias” programokra: focimeccs, vásárlás, kiállítás, piac, a lényeg, hogy lássa mindkét szülő jól tudja érezni magát bárhol, ha együtt van a család.

Beszélgessünk sokat vele! Keressük meg a fogékony pillanatait, és próbáljunk az ő nyelvén megfogalmazni fontos gondolatokat: igazság, öntudat, egészséges testkép. Mondjuk el, ha kell, hogy a férfiak és a nők egyformák, bár sajnos ez sokáig nem volt így.

Üldözzük a nőket becsmérlő kinyilatkoztatásokat. Szóljunk rá nyugodtan a nagyszülőkre és a szomszédokra, ha olyat mondanak a gyerek füle hallatára, vagy akár a háta mögött, ami nem feltétlenül politikailag korrekt megnyilvánulás. De ami még ennél is fontosabb, legyünk résen és olyakor csípjük nyakon saját magunkat is, ha egy-egy régi rossz beidegződés mentén kezdenénk el gondolkodni és cselekedni. Talán ez a legnehezebb része.

Forrás: Ridikul