fbpx

A pasik nem tudják, hogy kell bánni a nővel

0 601

Sokszor hallom a panaszt: “A pasik nem tudják, hogy kell bánni a nővel. Meg kellene nekik tanítani. Valaki adjon útmutatót a kezükbe!” Talán valóban így van, és nem minden férfinak van tiszta képe arról, hogyan is kellene bánni egy nővel. Kinek a feladata lenne ezt megtanítani?

Hát nem a nőké! Mégis sok nő vállalkozik erre a feladatra. Továbbképzést adnak Női Lélekből, és a férfiak szájába rágják a szabályokat. Pont úgy, ahogy megtanuljuk az iskolában: a víz száz fokon forr. Nem olyan rossz dolog ez, hiszen egy kapcsolatban terelgetnünk kell egymást. Rá kell mutatni, mi jó, mi nem, és kölcsönösen nyitottnak kell lennünk egymás igényeire. Ám igazság szerint, ez nem a feleség dolga lenne Hanem az apáé.

Csak ő taníthatja meg első kézből, hitelesen azt, miként kell bánni egy nővel. Ugyanis egy fiúnak ő az első számú minta az életében. Ő a példakép, ha tetszik, ha nem. Az apa az, aki segíthet megérteni a férfi-nő kapcsolatot – ezt tőle lehet ellesni. A legtöbb fiú akaratlanul is másolja az apját. Nemcsak azok, akik azt mondják: ha felnövök, olyan leszek, mint apa!

Nő vagyok, a szüleim elváltak, de még én is sokat láttam, tapasztaltam abból, hogyan bánik egy férfi a nővel. Emiatt alakult ki bennem egyfajta férfiideál. Apám például mindig is kényeztette anyámat – apró figyelmességekkel kedveskedett neki. A válás után is úriember maradt, és mikor látogatóba jött hozzánk, kulturáltan beszélgetett anyámmal. Néha szellemeskedett, viccelődött is vele. Emiatt hiszem: léteznek ilyen férfiak. De nemcsak ebben hiszek, hanem abban is: egy valódi, igazi férfinak ilyennek kell lennie.

Lássuk be, az apa viselkedése az anyával szemben nagyban meghatározza a gyermek számára azt, hogy milyen is egy férfi. A gyerek pedig, mint egy szivacs, mindent, amit lát, hall, tapasztal, magába szív és elraktároz. Természetesen mindkét szülő hozzájárul a gyerekneveléshez, akkor is, ha elváltak. Akarva-akaratlanul is tanítják a gyereket. Éppen ezért nemcsak a fiúk, hanem a lányok is megőrzik az apjuktól látott viselkedésmintát. Ez által pedig egészséges önbizalommal fognak rendelkezni, vagy sérültek lesznek, attól függően, mit láttak.

Ezzel viszont a szülők sokszor nincsenek tisztában. Legalábbis nem mindegyik. Tulajdonképpen minden nap minden egyes tettük, megmozdulásuk meghatározó lehet a gyermekük számára. Lehetőségük van megmutatni, hogy a nővel tisztelettel kell bánni. Értékelni kell az erőfeszítéseit, ápolni a lelkét, és közben támogatni kell őt, segíteni ott, ahol lehet.

Nagyon is számít, ha a gyermek azt látja, hogy amikor apa hazaér a munkából, megcsókolja-e a feleségét. Hogy segít levinni a szemetet. Átveszi tőle a nehéz szatyrokat. Felajánlja a segítségét, ha látja, hogy valamiben nem boldogul a kedves. Megvédi, ha inzultálják. Becézgeti-e, mondogat-e neki kedves dolgokat, vagy megöleli-e magától napközben. Ezek apróságnak, természetesnek tűnnek – a felnőtteknek. A gyerekek számára viszont leckék.

Persze a családi élet nem mindig olyan, mint a 40-es évekbeli amerikai filmek, amiben vég nélkül mosolyognak a szereplők, és igendrágámoznak. Olykor a szülők összezörrenek, vagy nehézség éri őket, amit meg kell oldaniuk. Azonban a gyermek ilyenkor sem kapcsol ki. Figyeli a szüleit, hogyan reagálnak. Ezekben a helyzetekben különösen fontos, hogy mit tesz és mond az apa. És a leckék nem érnek véget házon belül. A gyerkőc akkor is másol és raktároz, ha például egy étteremben vannak, vagy bevásárolni mennek. Mindenütt.

Jobban belegondolva, ez félelmetes. Valóban óriási felelősség van a szülőkön. Fiúk esetében az apának különösen. Bár tény, hogy a viselkedésük a lányokra is nagy hatással van. Ám ettől nem szabad megijedni! Ez egy lehetőség, amely révén az apa tudatosan támogathatja a fiát, vagy éppen a lányát a tanulási folyamatban. Tudatosan járulhat hozzá ahhoz, hogy a fia egyszer jó férfi, jó férj és jó apa legyen. Épp azzal, ha megmutatja, miként bánik a feleségével.

Forrás: SHE

Szólj hozzá